Ismertető a Kreybig-féle Átnézetes Talajismereti Térképezésről
| A Kreybig Lajos által kezdeményezett és vezetett országos átnézetes talajismereti térképezés célja egy olyan szelvényezett térképsorozat készítése volt, “amelyekből közvetlenül azokat a talajtulajdonságokat állapíthatjuk meg, amelyeknek egyrészt a talajban élő lényeknek, másrészt a termesztett növényeknek élettani feltételeit tárják elénk.” A Kreybig-féle térképezés volt az első olyan országos szintű, nagyléptékű helyszíni talajtani- és laboratóriumi vizsgálatokon alapuló felvételezés, amely kifejezetten gyakorlati célokat szolgált; célja az volt, hogy “a termelést irányító szerveknek, az agrárpolitikusoknak, a gazdáknak, úgymint a termesztés kérdéseivel tudományosan foglalkozó intézményeknek a talajadottságok helyi fekvésébe, kiterjedésébe és irányt adóan a részlettulajdonságokba is betekintést adjon.” |
|
A térképezés módszerei
|
A felvételezések 1:25.000 méretarányú topográfiai térképekre támaszkodva, szelvényhatárosan folytak. A szürke nyomatú térképek jórészt a század elején szerkesztett Henger Rendszerek térképei, amelyekre rányomtatták a sztereografikus vetületi km-hálózatot. Szelvénybeosztásuk a bécsi Katonai Földrajzi Intézet “foktérképei” alapján levezetett beosztásúak, Ferrói kezdő-meridiánnal. A topográfiai szelvények térképtükre 76x55 cm-es méretű, amely 19x13.75 km2-es területet ölel fel.A felvételezések a Magyar Királyi Földtani Intézet Talajtani Osztály kutatóinak vezetésével szelvényhatárosan májustól novemberig folytak és egy rutinos felvételező két kisegítő segítségével egy térképszelvényt hat hét alatt vett fel. A felvételezéshez feltáró fúrásokat alkalmaztak, amelyek közül néhányat 10 méterig vagy a talajvíz eléréséig mélyítettek. |
|
A terepen a felvételezők a terepi munkára előkészített kasírozott topográfiai térképszelvényen bejelölték a talajfúrások helyét, jegyzőkönyvi azonosítóját és jellemzőit; megkülönböztetve az adott területre jellemző-, illetve az adott foltban még előforduló fúrásokat. Megkülönböztették még azon fúrásokat is, amelyeket a helyszínen megvizsgáltak, leírtak, illetve amelyeket a laboratóriumi vizsgálatokhoz megmintáztak.
A felvételezés története és résztvevői
|
Az Átnézetes Talajismereti Térképezés felvételezési munkája Kreybig Lajos irányításával a 1934-ben kezdődött meg Magyar Királyi Földtani Intézetben. A felvételezést a Földművelésügyi Minisztérium támogatta. A felvételezésben a Magyar Királyi Földtani Intézet Talajtani Osztályának mukatársai; Endrédy Endre, Ébényi Gyula, Sík Károly, Zakariás Jenő, Buday György, Witkovszky Endre, Han Ferenc, Teöreök László és Babarczy József vettek részt. |
|
|
|
A felvételezők irányítását és ellenőrzését Kreybig Lajos, Endrédy Endre, majd Lóczy Lajos és Ballenegger Róbert végezte. A felvételezésekkel párhuzamosan folyt a térképek kiadásának előkészítése és nyomtatása. 1940-re 114 térképlapot vettek fel és 34 jelent meg nyomtatásban. 1941-ben a felvételezés ütemének meggyorsítására Kreybig ajánlására külső munkatársakat képeztek ki. A 35 kémia és földrajz szakos tanár 6 hónapos intenzív felkészítését Mados László és Ballenegger Róbert végezte. A felvételezők az 1941-es komáromi terepgyakorlatot követően kezdték meg a munkát. 1942-ben a Műegyetemen diplomázott Sarkadi János, Stefanovits Pál és Stegena Lajos majd Szűcs László és Nagy Emőke nyert kinevezést a Földtani Intézet Talajtani Osztályához, mint külső munkatárs és vett részt a térképezésben. 1944-re 108 térképszelvény jelent meg nyomtatásban és több, mint 250 térképszelvényt felvételezését végezték el. A háború alatt a térképek egy része megsemmisült. A háború után a Földtani Intézet térképezőinek nagy része külföldre került, vagy politikai okból állították félre. |
A Talajtani Osztály az 1945-1949 közötti időszakban a Keleti Károly utcába költözött és munkatársai a Tőzegkutató Intézet térképezési munkáiba kapcsolódtak be. 1949-től az önálló Agrokémiai Intézetben (Herman Ottó út) a Földtani Intézet Talajtani Osztályából szerveződött Térképészeti Osztálya Stefanovits Pál irányítása alatt folytatta a térképezést, amelyet a felvételezések korábbi résztvevői is segítettek. A hiányzó, illetve a háború alatt megsemmisült szelvények pótlása egészen 1951-ig tartott.
A Kreybig-térképek jellemzői
|
Az Átnézetes Talajismeri Térképeken a talajtani és földhasználati viszonyokat együttesen ábrázolták. A földhasználati viszonyokat egyszerűsített formában adták meg megkülönböztetve a:
|
|
A “növények gyökerei által kihasználható” talaj kémiai tulajdonságait foltra vonatkozóan színek segítségével, míg a fizikai talajtulajdonságait felületkitöltő mintázattal ábrázolták. A nyomtatott térképszelvényeken az adott foltra vonatkozó tápanyagtőkét és a talajvízmélységet a kódszámokkal (a foltban elhelyezett keretezett törtszámmal, “varázsnégyszög”) tüntették fel. A Kreybig módszer jellemzője, hogy a térképek talajfoltjaihoz egy reprezentatív és több további, az adott folton belül előforduló talajszelvény rendelődik. A szelvények együttesen az adott terület heterogenitásáról szolgáltatnak információt. Az adott foltban előforduló talajszelvényeket a felvételezési-, a kéziratos- és egyes nyomtatott szelvényeken térbelileg hűen ábrázolták, megkülönböztetve az adott területre jellemző és a foltonként megtalálható eltérő tulajdonságú talajszelvényeket. Azon talajszelvényeket, amelyből talajmintát vettek a laboratóriumi vizsgálatok céljából a felvételezési-, a kéziratos szelvényeken megkülönböztették. Az egy térképlapon belül található talajszelvények kódolásánál kihasználták a talajszelvények hasonlóságát és amennyiben a feltárt szelvényhez hasonló földrajzi pozícióban lévő, közel hasonló tulajdonságokkal rendelkező talajszelvényt már leírtak, akkor annak kódját rendelték a feltárt talajszelvényhez. Így fordulhat elő egy térképlapon belül több azonos kódú talajszelvény.