Elhunyt Várallyay György mezőgazdasági mérnök, a talajtan, talajtérképezés és talajvíz-gazdálkodás tudós művelője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

Elhunyt Várallyay György mezőgazdasági mérnök, a talajtan, talajtérképezés és talajvíz-gazdálkodás tudós művelője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

Életének 83. évében, 2018. december 2-án elhunyt Várallyay György akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetének professzor emeritusa.

Várallyay György 1935-ben született. Az agrármérnöki diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1957-ben kitüntetéssel szerezte. 1957-től 1960-ig az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Mosonmagyaróvári Talajtani Osztályán dolgozott, mint talajtérképező és talajjavítási szaktanácsadó. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében a szikes talajok térképezésével, öntözésével és vízgazdálkodási tulajdonságaival foglalkozott. Egyetemi doktori értekezését 1964-ben Gödöllőn, majd 4 évvel később a Duna-völgy talajainak sófelhalmozódási folyamatairól védte meg kandidátusi értekezését. Orosz és angol nyelvből tett közép, illetve felsőfokú nyelvvizsgát.
Részt vett a Tisza II. öntözőrendszer hatástanulmányának elkészítésében, bekapcsolódott a Nemzetközi Talajtani Társaság Szikes Albizottságának munkájába, és szakértőként dolgozott Jemenben.
1969-ben hollandiai ösztöndíjas tanulmányúton kutatási témát váltva új, korszerű talajfizikai és vízgazdálkodási mérési módszereket vezet be Magyarországon. Elévülhetetlen érdeme, hogy a MÉM Talajfizikai Laboratóriumok számára összeállított, a talaj fizikai- és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálatára 1978-ban kiadott MÉM szabványban ezeket alkalmazta. 1975-ben Stefanovits professzor "Talajtan" című egyetemi tankönyve talajfizikai fejezeteinek szerzője volt.
Nevéhez fűződik "Az ország agroökológiai potenciáljának felmérése" című akadémiai program talajtani adathátterének összeállítása és 1:100.000 méretarányú talajtérkép szerkesztése, valamint új kategóriarendszer kidolgozása a talajok vízgazdálkodásának jellemzésére.
Az 1981-től 26 éven át intézet igazgatóként a tudományos közéletben is szerteágazó feladatokat vállalt, és az agrár- és a tudomány egyetemek graduális és posztgraduális képzésében is részt vett. A hazai és a nemzetközi tanácskozásokon Várallyay György szakértelmével és felkészültségével szerzett megbecsülést a magyar talajtani tudománynak. Élvezetes stílusú előadásai az egyetemi hallgatók körében népszerűsítették a talajtani tárgyakat.
1988-ban "A talaj vízgazdálkodása", című értekezésével a "mezőgazdaság tudomány doktora" fokozatot nyerte el.
A tudományos közéletben ettől kezdve még sokrétűbb szerepet vállalt, így az MTA Talajtani Bizottságának titkára 1970-től, majd elnöke 1993 és 2007 között, az MTA Hidrológiai Tudományos Bizottságának, az MTA Aszály Bizottságának, a SzIE, a DE és a NyME Habilitációs Bizottságának és Doktori Tanácsának tagja. Hazai és nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságában volt tag, (Agrokémia és Talajtan, Acta Agronomica, Hidrológiai Közlöny, Archiv für Acker- und Planzenbau und Bodenkunde, Geoderma, International Agrophysics, Land Degradation and Rehabilitation és Soil Technology); az Agrokémia és Talajtan folyóirat főszerkesztője 1997 és 2014 között. A szakmai közvélemény megbecsülésének eredményeként 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá, majd 1998-ben rendes taggá választotta.
Akadémikusként tudományos és oktatási döntéshozó testületekben fejtette ki a talajtan iránti elkötelezettségét. Ezek az MTA Élettudományi Kuratóriuma, az Országos Akkreditációs Bizottság, amelynek alelnöki tisztét töltötte be.
Mindezek mellett számos hazai és nemzetközi bizottság tagja és tisztségviselője volt pl. a MAE Talajtani Bizottság elnöke, a Nemzetközi Talajtani Társaság (ISSS) tagja, az ISSS VI. Talajtechnológia Bizottságának elnöke, az ISSS Szervezeti Szabályzat és Nemzetközi Programok Bizottságának tagja.
Állami kitüntetések jelezték munkája elismerését. A „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója” kitüntetésben 1976-ban, a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben 1985-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben 1997-ben részesült.
Tudományos aktivitását több mint 550 tudományos publikáció, valamint 23 szerzőként vagy társszerzőként írt könyv jelzi.
A talajtan területén kifejtett több mint 50 éves munkássága, nemzetközileg is széles körűen elismert tudományos eredményei, sokoldalú iskolateremtő oktatási és tudományos továbbképzési tevékenysége elismeréseként 2004-ben Széchenyi-díjat vehetett át.
A talajtan iránti elkötelezettségét gyakran mondott, szívből jövő szavai jelzik legkifejezőbben: „ez az életem, ezt szeretem csinálni”.

© 2013-2018 MTA ATK TAKI
Impresszum | Adatkezelési tájékoztató